Amióta kávéfőzőket, kávégépeket tesztelek sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb és nemcsak a gépekkel kapcsolatban. Elkezdtem megtanulni kávézni is, ami 10 év aktív függés után minimum meglepő.
Arra jöttem rá, hogy a kávé sok tekintetben hasonlatos a borhoz. Megvan a megfelelő tálalási, elkészítési módja, a fogyasztási hőfoka és persze ez is több érzékszervre hat. Önmagában, minden ízesítő és krémesítő nélkül.
A kávéba tejet, tejszínt, cukrot (édesítőt khm) tenni olyan, mint a jó vörösbort kólával elegyíteni: barbár dolog. Gondolom ezt úgy, hogy hosszú éveken én is csak így ittam, sőt. A kávézók réme voltam. Hogy miért?
Egy időben forró tejjel szerettem a kávét. Na de pont ugyanannyi (4cl) tejjel, mint amekkora egy presszó. Ez nem kevés bonyodalmat okozott, ugyanis ilyen kávé a legtöbb étteremben vagy kávézóban nincs. Van presszó meg capuccino, esetleg tejeskávé. Volt olyan hely, ahol azért nem akarták nekem így megcsinálni, mert nem tudták beütni a gépbe.
Aztán átszoktam a kávé+kávétejszín kombóra. Nem azért, mert ezt egyszerűbb volt kikérni, hanem azért, mert már nem kívántam a tejet hozzá.
Az utóbbi hetekben pedig kifejezetten a sima, frissen főtt presszókat kóstolgatom, ízlelgetem. Otthon, a kávézókban vagy most épp a McCafé-ban, ahol - bár eddig azt hittem jó a kávé - maximum erős közepes.
Nem is hinnétek, de egy új ízuniverzum nyílt meg előttem. Eddig csak azt éreztem, hogy a kávé kb. milyen: savasabb netán keserűbb, hiszen a cukor és a tej elnyomta a kávé ízét, most azt érzem, ami a kávé maga.
Ettől függetlenül szánok majd egy posztot a különböző kávéízesítőkre, mert egy rossz minőségű tejjel vagy krémporral a legjobb, legdrágább kávét is porig lehet alázni...
